Dávid imádja az autókat – mármint a BMW-t és az AUDI-t:) -, és persze tisztában voltunk azzal, hogy nem szeretnénk – hivatalosan nem is szabad – a magyar rendszámos autóinkat használni kint, de az autó – a lakás mellett – megint az a kategória, ami egy mélyebb levegővételt és pénztárcába nyúlást igényel.
Szerencsére szereti az autókat nézegetni, keresgetni, csak itt nem hasznaltauto.hu-t böngészi, hanem a willhaben.at-t.:) Pontosabban kacérkodtunk azzal is, hogy az autohero-ról rendelünk egyet, mert milyen menő már, hogy egy nagy dobozban házhoz hozzák neked az autódat, mint egy TEMU-s csomagot, de aztán erről letettünk. Ha ti rendelősök vagytok, nyugodtan nézzétek meg az autohero-t, a legapróbb hibát is lefotózzák, minden papírt intéznek. Ismerősünk rendelt onnan, teljesen elégedett volt mindennel, csak mi a TEMU-ról sem rendelünk soha, jobban szeretjük, ha látjuk, amit veszünk.
Az autók árai kb. ott kezdődnek, ahol az otthoni árak végződnek, igazi használt autó a mi környékünkön nem is nagyon van, és a jó állapotúakat kb. azonnal elviszik. Vicces, hogy a hirdetésekben találtunk olyanokat, hogy csak keleti exportra hirdetik az autót, azaz itt már nem kap műszakit, de oda még jó lesz…
A sok keresgélés azonban nem volt hiábavaló, mert egyszer csak belefutott Dávid egy hirdetésbe, ahol egy Audit kínáltak eladásra Langkampfenben, azaz csak az MPreis-ig kellett lesétálni megnézni a kiszemelt járművet. Az üzlet gyorsan megköttetett, mert végre 8 000 Euró alatt volt az autó, ami nekem egy lélektani határ volt, bármennyire is elismerem, hogy itt az autó létszükséglet. A lány, akitől megvettük, autószerelő és a napokban költözik Ausztráliába, szóval neki most igazán nincs szüksége egy osztrák rendszámos autóra.
Az autó átírása pedig a szokásos – most már nem is annyira meglepő – osztrák hatékonysággal és gyorsasággal ment. Mivel teljesen új műszaki vizsgával kaptuk meg az autót, így nekünk csak az átírást kellett intézni. Ez konkrétan 1 órát vett igénybe – de csak azért, mert egy kicsit lefagyott a számítógépes rendszer.
Wörglben bementünk egy biztosítós irodába, ahol az adásvételivel, a Meldezettel-lel és az autó Typenschein-jával – ami az autó teljes leírása, és az otthoni zöldkártyát is magában foglalja -, megkötöttük a biztosítást, megtörtént az átírás és a pult alól kaptunk egy KU-val kezdődő, igazi tiroli rendszámot.
Az adásvételire nem kell tanúk tömkelegét felvonultatni, aláírta Lisa – aki amúgy a másodlagos üzembentartó volt, de az apukája aláírt egy meghatalmazást – szintén tanúk nélkül -, hogy eladhatja az autót.
Nem kellett időpontot foglalni, és előtte elrohanni eredetvizsgára, csak bemenni és kifizetni a biztosítást és az átírás díját. Ez utóbbi, 211 Euró volt, a biztosítás viszont… Na igen, az nem annyi, mint otthon.
Sajnos, elestünk az otthoni Bónustól -, ami B10-ben azért elég szívfájdító – és az autó teljesítménye sem alsó kategóriás, így kb. 180 Euró a havi biztosítási díj, ami szinte kétszerese a BMW-nk otthoni éves biztosítási díjának.
Ne feledjük, hogy itt az autó biztosítása magában foglalja a tényleg minőségi utakat, de tény, hogy ez autó fenntartása is a lakásbérlés kategóriájába tartozik – nagyon drága.
Mindenesetre örülünk, hogy ezt is meg tudtuk lépni, és most egy darabig – ha nagyon muszáj – én is tudok a Toyotámmal közlekedni, mert nagyon hiányzik a vezetés, csak az a kérdés, hogy megszoktam-e már, az osztrák vezetési stílust.🙄
