Ausztriában viszonylag sok helyre és gyakran keresnek buszsofőröket, de nyelvtudás nélkül elég nehéz bejutni. Szemben a német cégekkel, ahová 0 nyelvtudással és 0 gyakorlattal vesznek fel embereket, itt a minimum A2-es nyelvtudást és a vezetési gyakorlatot is elvárja a legtöbb cég, lakhatást pedig viszonylag kevés helyen biztosítanak.
Dávidnak 15 év VOLÁN-os múlttal is kellett egy próbavezetést tennie, ahol a cég tulajával – szakadó esőben – ment egy kört az egyik hegyi településen. Mielőtt megvolt a próbanap nem értettük, hogy erre miért is van szükség több százezer balesetmentesen levezetett km után, de utána már Dávid is belátta, hogy ezek az utak annyira eltérnek a magyar -, de még a német – városi útvonalaktól is , hogy meg kellett nézni, hogy mennyire tud kanyarodni a busszal- mert itt egyenes útszakasz arra, amerre ő jár elég kevés van.
Miután felvették, augusztustól novemberig a Kaiser Jet-et vezette, ami a helyi turistajárat, így ott nem volt se jegykezelés, se korai kezdés, max 6 napos munkahetek. A munkaszerződés egy érdekes pontja, hogy a dolgozó önként vállalja a 6 napos munkarendet, de ez itt a turizmusban, vendéglátásban is így van, így a túlóra is megoldott… A cég szezonban gondolkozik, ami májustól novemberig és decembertől áprilisig tart, így a szabadságokat a szezonközi szünetekre szeretik időzíteni, ami –valljuk be – iskolás gyerekekkel nem a legideálisabb.
November közepétől városi járatokat is vezet, ahol már jegyet is kell adni – a tiroli tömegközlekedés nem olcsó, de a turistáknak, síelőknek vannak ingyenes járatok – és hosszabbak a műszakok – 11-12 óra -, „cserébe” viszont 3-4 napot megy. A 4 nap a standard, de ha egybecsúszik az előző héttel akár 5 is lehet egyhuzamban.
Ami nagyon furcsa volt, hogy nem volt betanulási időszak, a járatokat maga nézte meg – sokszor velünk együtt:) – kocsival a szabadnapokon. Rengeteg járat van, télen minden busz felmegy a sífelvonókhoz, szóval sok mindent kell észben tartani és odafigyelni. Az utak kanyarulatai érdekes buszmegállókat is eredményeznek, van, ahol a ház falán 3 m magasan jelzi a tábla, hogy ott egy buszmegálló, amit az elején nehéz volt megszokni és észrevenni is.
Alapból az úttesten van egy nagy H betű, ami a megállót jelzi, erre kell a legtöbbször hagyatkozni, de persze van, ahol ezt nem tudták megoldani.
Amit még nagyon szokni kell, az a heti beosztás, és Dávidnak az, hogy a – tankolás mellett – buszt is maguknak kell takarítani, amikre nincs külön időkeret.
Nem mondom, hogy nem fárasztó – főleg, ha esik a hó, borongós, esős idő van, karácsonykor hatalmas volt a forgalom is- , de az utasok többsége nagyon kedves, jó fej, barátságos és vidám, ami nagyon nagy különbség az otthoni körülményekhez képest.
És gondolom, a fizetés, ami még mindenkit érdekel:). Ezt alapból a kollektív szerződés szabályozza, de nagyban függ a munkaórától, és a vonalas járaton több, mint a Kaiseren, de soha nem volt nettó 2400 Euró alatt és mindig időben érkezik. A cégnél nincs más juttatás a fizetésen felül, de ez abszolút nem jelenti azt, hogy más cégeknél sincs és az is biztos, hogy a táj, amin a busz kanyarog össze sem hasonlítható a budapesti agglomerációval.
