Amikor nekivágtunk ennek a kalandnak sok mindenre nem gondoltunk – utólag visszagondolva talán jobb is, mert ha mindezt tudjuk, nem biztos, hogy belevágunk. Ezt a postot tehát nem azért írom, hogy bárkit elriasszak attól, hogy akár Németországba, akár Ausztriába költözzön, csupán a saját tapasztalatainkat osztom meg, melyek aktualitása akár egy hónap múlva is változhat, de 2024 tavaszán ez volt a helyzet.
Mivel Dávid Németországban kezdett dolgozni, így természetesen első körben ott próbáltunk lakást találni mindannyiunknak. Annyit azért tudtunk, hogy Németországban nagyon sokan élnek albérletben, így nehezebb lakást találni, a nehézség fokával azonban csak a keresés során szembesültünk. Azt el kell, hogy mondjam, hogy bár álláskereső portálon találtam Dávidnak az állást, nagyon jó tapasztalataink voltak, neki, család nélkül, mindkét szállása, melyeket a munkahely biztosított szép és jó volt. A gond a családos költözéssel kezdődött. Németországban pályázol a lakásra: egy nem kevés dokumentumból álló paksamétával kell nekivágni már a keresésnek is. Az elején nagyon lelkesek voltunk, sok mindent nem láttunk és nem gondoltunk át, így csak írogattuk a megkereséseket. Itt a rentola.de és az immoscout24.de oldalon keresgéltünk.
5 hónap alatt két ország 6 tartományában kerestünk lakásokat és több tucat kb. 60-80 keresést küldtünk el összesen. Először csak általánosságban, aztán már sablonlevéllel, fényképet is mellékelve. A németeknél ennek nem sok foganatja volt, ott olyan fokú a megkeresések aránya, hogy hetek múlva kaptunk egy levelet, hogy már kiadták a lakást. Minden esetben ki kell tölteni egy „kérdőívet”, csatolni a fizetési papírt, azt, hogy nincs adótartozásod, amit némi Euroért adnak ki neked, és jó ha van ajánlásod az előző bérlőtől. Na, mi ezek közül kb. semmivel nem rendelkeztünk, ellenben láttuk, hogy a német lakásokat pl. konyhabútor nélkül adják ki, így tudtuk, hogy egy kisebb vagyon költhetünk még el a teljesen üres lakásra és „Dietmar” konyhájára. Miután Bajorországban egy utánbérlőt – nem ő a tulaj, de szeretne elköltözni, így keresi az utódját:) – kereső magyartól megtudtuk, hogy az akkori munkavállalói paramétereinkkel + két gyerekkel semmi esélyünk, letettünk Németországról és teljes erőnkkel Ausztriára koncentráltunk.
Első körben nem gondolkoztunk Ausztriában, főleg mivel Dávid No-ban kapott állást, de április végére beláttuk, hogy ha menni akarunk akkor Ausztriát is meg kell néznünk. A lakáskeresés itt NÉMIKÉPP könnyebb volt, mert MINDIG MINDENKI válaszolt. Éppen ezért el is bíztuk magunkat és azt hittük az első lakás, amit megnéztünk a miénk lesz. Hatalmasat tévedtünk. Itt, miután megnéztük a lakást utána PÁLYÁZTUNK, azaz ugyanúgy ki kellett töltenünk egy adatlapot, és két hét masszív reménykedés után tudtuk meg, hogy két gyerekkel nem kaphatjuk meg a lakást. Itt ügynökségekkel –a legtöbb esetben kellett pályázni- is kerestük a lakást, illetve a willhaben.at és az immoscout.at oldalakon keresgéltünk naponta, órákon át.
Miután júniusra Dávidnak kilátásban volt egy állás Tirolban, így erre a régióra szűkítettük a keresést. Ez nem könnyítette meg a dolgot. Ez ugyanis az egyik legdrágább tartomány és alapból nagyon kevés a kiadó albérletek száma, főleg a négy szobásaké, amilyet mi kerestünk.
Amikor kijöttünk Dáviddal a próbanapjára tudtam, hogy nem mehetünk haza anélkül, hogy lakást találnak. Sajnos, a főnöke nem tudott segíteni, de két lakásra bejelentkeztünk és végül – ÓRIÁSI szerencsénkre – az elsőnek megnézett lakást megkaptuk. Ez egy bútorozatlan – de csodás konyhával felszerelt – új építésű társasház egyik 4 szobás lakása, amit IMÁDUNK. Nem mondom, hogy az árától nem kaptunk sokkot, de igazából Ausztriában is borzasztóan drága a lakásbérlés és mi tényleg „Balatonfüreden” élünk, minden tekintetben.
A lakáskeresésre szerintem nem tudsz hónapokkal előtte felkészülni – max. pénzt félretenni, mert a kaukció is több hónapnyi bérletidíj – célszerű egyszer 3-4 napot és pénzt rászánni, befoglalni a lakásokat és kivenni, amit kiadnak. Nagyon kedvesek az osztrákok, soha semmilyen ellenségeskedést nem éreztük, minden ingatlanos gratulált, amiért sikerült lakást találnunk szóval igazából pozitívak a tapasztalataink, de az biztos, hogy ez egy nagyon nehéz lépése a költözésnek, bár nem megugorhatatlan!:)
