Iskolásként Tirolban

A költözés előtt szinte semmit nem tudtunk az ausztriai iskolarendszerről és a mi gyerekeink azáltal, hogy egyáltalán nem beszélték a nyelvet, extrán nehezített helyzetben voltak, de tulajdonképpen eddig minden akadályt megugrottak, amiért nagyon büszkék vagyunk rájuk. Azért, hogy nektek már legyen némi alapfogalmatok arról, hogy milyen is egy osztrák iskola, ebben a postban igyekszem egy kicsit bemutatni a rendszer alapjait. Amikor külföldiként bekerül egy gyerkőc egy osztrák iskolába megkapja az ún. außordentlicher státuszt, amit maximum két évig biztosít számára a rendszer – és itt fontos, hogy ezt nem az iskola adja, azaz ez nem intézményfüggő. Ebben a státuszban – alapesetben – a gyerekek nem kapnak osztályzatot, német nyelvből semmiképp, ez a két év szolgálja azt, hogy beintegrálódjanak és olyan szinten megtanulják a nyelvet, hogy az iskolai tanulmányaik zökkenőmentesek legyenek. Ehhez a státuszhoz szorosan kapcsolódik a DAZ, azaz a német nyelvi felkészítés, amely szintén minden gyermeknek jár, de az már iskolafüggő, hogy milyen mértekben és milyen szinten. A másik fontos, hogy itt a gyerekek 6 évesen elmennek iskolába, azaz 10 évesen befejezik az alapfokú oktatást, vagyis a Volkschule-t. Abba most nem mennék bele, hogy 4. után milyen lehetőségek vannak, mert mi a helyi Mittelschule-ba megyünk, így saját tapasztalatunk nincs erről a kérdésről, de azt azért elmondhatom, hogy semmi esetre sem dől egy gyermek sorsa 10 éves korában és egy kis helyi iskolából ugyanúgy lehet sikereket elérni, mint egy nagyvárosi gimnáziumból. A harmadik fontos, és minden külföldi gyermeket érintő kérdés pedig az ún. MIKA-D test, amivel felmérik a nyelvi tudásukat, az iskolába történő belépéskor és utána bizonyos időközönként, a felzárkóztató órákon kapott tanulmányaikra építve. Ezen tesztek alapján a szakoktatók javasolhatják, hogy a gyermek még egyszer ismételje az adott osztályt, amennyiben az segíti őt a biztosabb tudás megszerzésében, és ez értelemszerűen nem minősül bukásnak. (A Bundesministerium honlapján magyar nyelven is megtaláljátok a MIKA-D testre vonatkozó szabályokat.) Amit még jó, ha mindenki belekalkulál a költözésbe, hogy itt alsó tagozatban legkésőbb 12.20-ig van tanítás – első második osztályban 11.20-ig -, és nem mindenhol biztosítanak napközit, ahol pedig van, általában ez már egy fizetős szolgáltatás. Mivel keveset vannak a gyerekek az iskolában, de a tananyag itt is elég tömény, sok a házi feladat, amit – a mi esetünkben abszolút – szülői segítséggel kell megoldaniuk. A mi történetünk némiképp sajátságosan alakult, hiszen Petra 2024 augusztusában betöltötte a 10. életévet és ezáltal itt kint a Mittelschuléba – felső tagozatra – kellett volna járnia. Mi azonban örültünk, hogy ez nem így alakult, mert a beiratkozás után többektől hallottuk, hogy vannak olyan települések, ahol a kor alapján egyből MS1-be – azaz ötödikbe – írják be a gyerekeket, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a magyar rendszerben még csak esetlegesen 3 osztályt végzett, azaz a negyedik kimarad. Viszont a rendszer nem díjazta, hogy Petra 4-es, az pedig elképzelhetetlen, hogy még egyszer a negyediket ismételje a nyelvi hiányosságok miatt, így ő 2025 áprilisától, a tavaszi szünetet követően átkerült a MS 1 osztályába, vagyis ötödikbe. Persze, ez sem egy megszokott eljárás, de jelen esetben ez volt a legjobb számunkra, hiszen így Petra gond nélkül megismételheti ősztől az első osztályt a korábbi VS-s osztálytársaival. A MS nálunk a település teljesen más részén van, így áprilistól külön mennek majd a gyerekek – nálunk jól működő buszrendszer van -, de kezdetben óriási segítség volt, hogy együtt járhattak, ráadásul Petrának így nem lesz annyira nehéz jövőre az „újrakezdés”, hiszen az osztálytársai nagy részét ismeri majd. A költözésnél a legfontosabb kritérium az volt, hogy a gyerekek hogyan tudnak beilleszkedni, mennyire viseli meg őket ez a nagy változás, de szerencsére –és ebben az osztrák iskolarendszer gyerekbarát mivolta is jelentős szerepet játszik – nem okozott bennünk törést, sőt kifejezetten élvezik és szeretik az iskolát, a tanárokat, a gyerekeket. Persze, ez nagyon gyerekfüggő, de abban biztos vagyok, hogy az, hogy mi szülők, hogyan állunk a költözéshez – és persze mindenki bizonytalan és ideges egy ilyen szituációban – nagyban lecsapódik a gyerekeken is. Mi ebben – szokásunktól eltérően – következetesek voltunk és végig kitartottunk amellett, hogy nem fordulunk vissza, így a gyerekek is sokkal magabiztosabban lépegetnek előre az akadályok között.